A napsütötte Toscana!

2008 július 21. | Szerző: panyopanni |

2008. július 14., hétfő

A toszkán tájak napja.

Az utolsó Itáliában töltött napunkon ráérősebben tevékenykedtünk, magát a vidéket akartuk közelebbről megismerni.

Autóval indultunk el délnek, hogy tipikus toszkán tájakat láthassunk, dombokkal, cédrusokkal, magányos házakkal; gyönyörű egységben mindezeket. Elhatároztunk, hogy addig megyünk, amíg ilyet nem találunk. Bíztunk benne, hogy nem fogunk csalódni.

És nem is csalódtunk!

Első utunk San Gimignano középkori falai közé vezetett: a domb tetején álló városka csupa-csupa történelem. Amolyan időutazás.

Középkori házai egységesek, mindenütt barnás színárnyalatban pompázó ódon épületek, no, és az elmaradhatatlan tornyok. A középkorban a gazdag helyi családok versenyt űztek a toronyépítésből: ki tud szebbet, magasabbat, impzánsabbat építtetni. A város fénykorában több tucat torony magasodott az ég felé.

Engem a tágas, de mégsem hivalkodó főtér nyűgözött le leginkább. Hogy hosszasabban szemlélhessük, itt ültünk le ebédelni; volt időnk magunkba szívni a „San Gimignano”-érzést, a középkori hangulatot. Némiképpen nehezítette a visszamerengést, hogy körülöttünk turisták mobiltelefonáltak és digitális fotókat készítettek…

Ebéd után fagyiztunk a világbajnokságot is nyert cukrászdában, majd egy templom árnyékában pihentünk. Nem siettünk sehová, nem kellett rohannunk, hogy a következő nevezetességet elcsípjük. San Gimignanóban minden emberi léptékű volt.

 

Ezután Volterrába autóztunk, ez szintén hangulatos kisváros Firenzétől délnyugatra. Középkori utcácskák, hasonló épületek, mint San Gimignanóban, de a kellemes egység itt mintha nem lett volna meg. Legjobban az erőd tetszett, ezt még Lorenzo Medici építtette, ma börtönként üzemel.

Volterrából visszafelé gyönyörű vidéken jártunk, hamisítatlan toszkán tájakon. Ebből egy kis ízelítő, beszéljen helyettem a kép: